Az egészséges emberi láb álláskor három ponton támaszkodik a talajra. Ezen fõ pontok között, az építészetben ismert, feszítõszerkezethez hasonló, ívek feszülnek ki.
Az egymás mellé helyezett két láb kupolaszerû boltozatot képez. A boltozat nem merev, a csontok közti szalagok és ízületek a járáskor keletkezõ rázkódásokat letompítják és a járást simává teszik.
A láb statikájára és dinamikájára a támaszkodási felszín, a talp nyomásvizsgálatával következtethetünk. 
A mérés elve
A test súlya (ami ismert) a talp talajra felfekvõ területén oszlik el. A nyomás nem egyenletes,az azonos fényességû izofot területekbõl a számítógép azonos színû, izokromatikus területeket alkot, és ezek azonos nyomású, izobar területeket jelentenek.
A nyomásértékek a színtelítettséggel arányosak, ezért a testsúly és az izobar területek pontos területmérésével a nyomásértékek pontosan kiszámíthatók.
A súlyvonal
A legjobban nyomott terület a test súlyát képviselõ un. súlyvonal.
Így a súlyvonal még egészséges, ép láb esetén is - eleve a sarokcsont belsõ szélén halad át, növelve a láb belsõ részének terhelését.
A hosszboltozat belsõ ívére jutó erõ igen nagy, a szalagrendszer is csak rugalmassága határáig képes fenntartani a boltozatot. A súlyvonal álláskor (statikus helyzet ) különbözõ módon oszlik el, de járáskor (dinamikus helyzet) jellegzetes vonalban halad elõre.
A statikai problémák 
A láb betegségeit elsõsorban statikai problémák okozzák, az ún. közönséges lábproblémák döntõ többsége valamelyik boltozat süllyedése ill. ennek folyományaként létrejött elváltozások miatt jön létre.
Különbözõ okok (hirtelen nagy terhelés, szalaggyengeség, túlsúly, helytelen életmód, hormonális változások stb.) miatt a boltozatot tartó szalagok megnyúlnak. Emiatt a boltozat megsüllyed és a súlyvonal iránya megváltozik, pl. hosszanti boltozat süllyedése esetén a belsõ oldal felé tolódik.
